reggelek

igazából csak egy hangulatképet szeretnék megörökíteni, nyílt az ajtó és megcsapott a friss hajnali levegő, meg az esőcseppek, széttárt karokkal léptem ki, aztán még intettem egyet, de abban a pillanatban nem is érdekelt ez az egész, csak átjárt a nyugodtság, hajnali háromnegyed ötkor, az egész város aludt, nem is éreztem fáradtnak magam, csak sétáltam, és néha megálltam lefotózni a hajnali fényeket

imádom pestet

 

jaj de nehéz most boldognak lenni

az előző vad fruttik koncert óta még csak másfél hónap telt el, de mégis olyan, mintha egy másik életben lett volna ez az egész, és egy másik életben is volt, persze látszatra nem, de itt belül, belül leomlottak dolgok, és más még nem épült helyettük, megint csak lebegek, és várom, hogy most majd mi lesz, van egy ilyen nagyon ijesztő érzés is, hogy tudok-e még csak simán egyedül működni, közben meg persze, hogyne tudnék, és van egy kis jóleső izgatottság is, hogy ha most mégsem azok a tervek jönnek, amik gondoltam, hogy jönnek, akkor mi jön, mi lesz velem, mit kezdek megint magammal

és már elkezdtem írni megint egyet, de nem tetszett, tudom, hogy indokolatlanul nagyon bántanak a bunkó és pofátlan emberek, persze lehet azért, mert mélyen irigylem, hogy azt teszik, amit akarnak, nem törődve másokkal, hogy ki mit szól, biztos ez is benne van, de nagyobb részt az van benne, hogy miért nem tudunk egymásra figyelni, miért nem lehet közösen és kedvesen csinálni dolgokat you can’t always get what you want

meg hát nem is ez a lényeg igazából, csak úgy ugráltam a kis farmer kezeslábasomban (még ma is személyit kértek haha, lassan mondhatom tényleg, hogy tíz évet letagadhatok), és kiabáltam, hogy engem nem érdekel, hogy mit akarsz tőlem, előtte volt nagyon-nagy zuhé, és egy kicsit bíztam benne, hogy koncert közben is lesz, de nem volt, csak az embergép alatt pár csepp

és utálom, amikor először lemennek a színpadról, mert tudom, hogy akkor tényleg mindjárt vége, és megint várhatom a következőt, ami most épp három hónap múlva lesz, újabb high tech a parkban

nagyon sokat nevettem, ki szereti a palacsintáááát, meg például az a hátrabukfenc a majom majom alatt, de most a legjobb a gabi volt, már múltkor óbudán is eszméletlenül jól el lett kapva, de utána pont azt beszéltük, hogy likómarci ezt úgy tudja csinálni, megvan benne az a karizma, hogy még ha annyira nem is lenne kedved épp táncolni vagy ugrálni, vagy már nem bírod, az ő kedvéért akkor is nekiállsz 😀 szóval a gabi nagyon király volt, meg a gyújtsd fel is, ha az arcomba világítanak a fények, az még mindig zavar, de közben meg annyira szépek ❤ volt boroskóla alatt aladdin éneklés például, megint, az orgonák szövegét elfelejtette marci (:D), egyébként meg lehunyom a szemem, üzenet, kemikáliák, úgy fáj, nekem senkim sincsen, mi lenne jó, hold, gabi, részeg király, majom majom, tudom milyen, túl kemény, gyújtsd fel, nem hiszek, pipacs, béke presszó, lehetek én is, üvegszilánkkal, szemben a nappal, embergép, másodpercek, ja, asszem ez lefed mindent, az éjszaka mindig nagyon hiányzik, amikor nincs, meg hát a sebek is örök kedvenc, főleg a jelenlegi állapotomban

vettem egy új pólót is, sima high-teches kis logo, meg hátul fruttik felirat, de nekem nagyon tetszik

egyébként ugye bentről az irodából is jöttek hárman, ők mondjuk hátul maradtak, mert egyikőjük se az az ugrálós, mi lináékkal mentünk előre, de persze koncert után megkerestem őket, hogy azért na, hogy tetszett életük első rendes koncertje – mindenkinek nagyon, viki mondta is, hogy ő nem ilyen, de volt 2-3 pillanat, amikor sajnálta, hogy nem elől ‘ropja’ velünk 😀 –   meg én ‘tehetek’ erről, hogy a fél céget megfertőztem, de már nem túl józanon magyarázták, hogy jó, jövőre úgyis nekem kell majd szervezni a csapatépítőt, légyszi intézzem már el, hogy a fruttik jöjjön hozzánk koncertet adni, és akkor maradjanak ott dumálni velünk, őő mondom ok 😀 hogy majd teszünk félre pénzt, meg hogy majd a tulajnak is írnak cd-t bestof számokkal, és tuti benne lenne ő is, az már különösen vicces volt, amikor még a jótékonysági dolgok is előkerültek, hogy na én úgyis ezt akarom csinálni, akkor csináljak velük együtt valamit, találjam ki!!!

és persze nyilván hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ilyen achievement level 100000 lenne, ha bármi ilyesmit össze tudnék hozni, de a régi lagzis múlt mellé se tudom elképzelni, hogy bármennyi pénzt is (reális keretek közt) felajánlanánk nekik, eljönnének egy ilyen helyre 40 embernek koncertet adni 😀 szóval azóta ezen pörög az agyam, hogy hogy építsem be a csapatépítőbe a vad fruttikat :DDD #célok egyébként ha valamilyen irdatlan csoda folytán sikerülne, akkor sem tudnék megszólalni szerintem :(((

aztán már mentünk linával ketten az új kocsija felé (!!! meg sikerült a szigorlata!! és mindjárt államvizsga!! és okos szociológus hugim lesz), a nagymamájánál toltunk egy palacsintát, aztán mentünk a pesti éjszakában, és a koncertről beszélgettünk, megálltunk mekizni, ahol összefutottunk a tesójáékkal, ami király volt, és aztán azt gondoltam, hogy majd ez egy ilyen nagy lelkizős péntek este lesz, de olyan zombi voltam, hogy nagyon hamar elaludtam 😀 délelőtt még csináltunk reggelit, aztán hazahozott, és nagyjából ennyi

nemtom, a csapatépítőről végül nem írtam, de jobb is, hogy a sztriptíztáncosnővel a feledés homályába merül, sanyival is találkoztam, ami klassz volt, és egyéb dolgokról meg nem írok egyelőre, mert vagy nagyon szomorú és furcsa, vagy csak felidegesít, szóval nagyjából ennyi van most


ez egy nagymarci fotó, ő mindig nagyon jó képeket csinál a fruttikról, csak hogy érezzétek ti is a szerelmet a fények iránt

 

sajnálom

sooo many feelings i’m exploding
i’m a fucking idiot
guess what
that hasn’t changed
like, at all
meghasadt a személyiségem
még mindig
nem tudom elképzelni, hogy mi lesz az életemben július 10 után
mert ez most olyan kényelmes
és fájdalmas
nem akarok elszakadni
de közben nagyon
vagy nem is tudom, mit akarok
úgy három hete
nem tetszik az ember, aki most épp vagyok
de nem tudok az érzéseimmel mit kezdeni
úgyhogy jobb lesz, hogyha hagyom

holnapután vad fruttik, a vad fruttik mindenre jó, tudtátok?
erre is
bármire

way down we go

egy pénteki lazulós este után a szombat elég mozgalmasan telt, egerszalók helyett végül tiszafüredre mentünk le egy szabadstrandra, ahol mondjuk ismét csak körülbelül térdig mentem a vízbe, de azért az nagyon király volt, meg kifeküdni a matracra napozni, és közben olvasni, utána másfél óra után átmentünk a fehér amúrba, ahol rántott süllőfilét ettem, ami nem volt rossz, de azért nem is dobtam magam hanyatt tőle, utána már mentünk is a kis hegyi utakon a mátrában, felmásztunk a galyatetői kilátóra, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, aztán megint kis falucskákon keresztül mentünk haza, fagyi, citromos sör, vad fruttik, a szokásos túra

 

vasárnap még P.vel összefutottunk, és sok szempontból ez volt a kedvenc pillanatom, mármint szomorú is volt a helyzet, de közben iszonyatosan vicces is, P. iránti érzéseim elképesztően mélyek, és a nem-egyedüllét-érzés vele is megvan, főleg ilyenkor
aztán nagyihoz mentünk, ahol kajálni meg a kertben hintaágyban ülni jó volt, a többi már annyira nem, de igyekszem ezt is eltávolítani és elengedni, a megjegyzéseket meg mindent, majd egyszer biztos sikerül
hétfőn lementem apával a papához is, hogy túlessek ezen is (nem hívtam fel a szülinapján, dráma van), de aztán a betongerenda-cipeléssel remélhetőleg kiengeszteltem

tegnap túrórudikóstolós fókuszcsoport-beszélgetésen voltunk, új gurukat kellett véleményezni, pénzt is meg rudit is adtak cserébe, elég mókás volt, aztán balafnak meg tomrage-gel volt találkozója, aki egy régi martionos, kábé 10 éve nem láttam, kiültünk itt a térre négyesben velük meg marcival együtt dumálni, elég kellemes és érdekes volt, bár a végére én már nagyon fáradt voltam, de mindig olyan jók ezek a távoli ismerősök

ma úgy volt, hogy sanyival találkozom, de végül áttettük jövő hétre
hát a többit meg már leírtam, pisti, csapatépítő, margó, aztán 9 nap múlva ilyenkor már épp vége is lett a fruttiknak
ja igen meg úgy döntöttem, hogy itthon maradok és akkor marketing
marci hazamegy pár hónapra
az életem jelenleg nagyon komplikált és sok dologról szeretnék még írni, de nem tudok
még mindig csak a belső mosolyokról

egy részem kívülről szemléli már,
hogy mit szeretek valójában olyan nagyon
meghasadt a személyiségem

de úgy gondoltam, jobb lesz, hogyha hagyom

ja, ezen a videón meg majdnem elsírtam magam

a párkapcsolaton belüli erőszakról, te hol állítanád meg

sok dologban abszolút in progress a fejlődésem, de azért még mindig vannak random dolgok, amik nagyon-nagyon megviselnek

what y’all trying to do

az emlékdobozomba most apró pillanatokat tennék megint, elképesztően sok dolog történik

belfeszten szabó balázs nem volt annyira jó, nem is volt rossz, csak kicsit unom őket, de az apám vadludakkal alatt azért libabőrös lett a karom, és akkor nagyon éreztem a késztetést utána, hogy egyedül sétáljak sokat-sokat, de közben meg fájt a hasam, úgyhogy végül hazamentem, és próbáltam a zaklatott lelkemet lenyugtatni valahogy

vasárnap apával megint beültünk a kocsiba, új fürdőruhát vettem, mamának virágot, márknak távirányítós repülőt, a lábam a műszerfalon, fénystopposok lement legalább nyolcszor, mert csak ez a lemez volt nálunk, lehúzott ablak, halványrózsaszín cseresznye, meg a káptalanfüredi strand, ahol rajtunk kívül még öten voltak körülbelül, feküdtem a polifoamon, aztán hintáztam, térdig bementem a vízbe, a beszélgetés, és akkor aztán szép lassan megnyugodtam, hogy azért minden rendben van vagy lesz, ebéd a kis teraszon, aztán kenesén találkoztunk ewáékkal, átadtuk az ajikat, kenesét nem szeretem, mert sok rossz emlékem van onnan, de majd felülírom őket jókkal, ez most például egy olyan alkalom volt, lángossal, meg sok nevetéssel, imádom a gyerekeket

hétfőn így spontán megint hannával voltunk, ami elképesztően jó volt, mármint nem tudom, csak ott ültünk egymással szemben a fűben és kiöntöttük a lelkünket egymásnak, annyira jó vele az, hogy nem kell a dolgokat sokat magyarázni, csak így ő is érti, ezeket az érzéseket, pillanatokat, hangulatokat, és hogy közben meg milyen megdöbbentően erős, és az is, hogy mennyi mindent nem tudunk a másik emberről, és olyan jó, amikor aztán mégis bekerülünk az a másik kis szigetére

a kedd-szerda központi szereplője P. volt, először bruno mars koncert, ami nagyon-nagyon jó volt, mondjuk legközelebb tényleg kiemelt álló kell, és az elején sok számot nem ismertem, de a második felében persze volt minden fontosabb, és énekeltük közösen, hogy when i see your face there’s not a thing that i would change cause you’re amazing just the way you are, when i was your man, grenade, marry you, runaway baby, a végén persze locked out of heaven konfettiágyúval, mint múltkor, a legvégén meg persze uptown funk, hát nagyon szomorú lettem volna, ha azt kihagyják

aztán másnap tíz előtt picivel már a keletiben ültünk a lépcsőn és ettük a duplasajtos mcreggelit, egy óra buszozás után meg már kint is voltunk az aquaworldben, viszonylag kevesen voltak, dupla gumicsónakba ültünk, én elől, ő hátul, kiáltoztunk is, de ettől nem lett ijesztőbb, ettem dinnyét, feküdtünk a napozóágyon kint és bent is, meg gyerekmedence, körbe-körbe visz a víz, fekszünk, zenét hallgatunk, néha beszélgetünk, néha csak úgy vagyunk, pezsgőfürdős meleg víz, fagyi, vége a napnak, már jövünk is vissza, hát legközelebb megint csak augusztusban, majd jófejbulin, de ez most szintén nagyon jól esett a kis lelkemnek

ma reggel BDP, akivel volt miről beszélni, általában így gondolok valamit, aztán öt perc múlva totál az ellenkezőjét gondolom, szóval ugyan eredetileg végre lecsökkentettem két hétre, de most jövő héten mégis megyek megint 😀

utálom a belül érzett kis mosolyaimat, utálom magam miattuk

hétvégén egerszalók, nagyi, jövő héten túrórudi kóstolás, sanyi, csapatépítő, vasárnap 30y kocsmakoncert, utána héten már fruttik, jaj nagyon várom

a szexi zenéket viszont utálom

change the voices in your head

nálatok is úgy szokott lenni, hogyha történik valami, ami felkavar, akkor átlag 2-3-4 nap, amíg így szép el tudjátok temetni magatokban? nem tudom, bennem mindig ez játszódik le, van ez az érzelmileg felpörgött állapot, és ha aztán nem történik semmi, akkor szépen lassan leeresztek, és figyelmen kívül tudok hagyni bármit.
de az a két-három nap annyira szörnyű
hogy nem tudok rendesen koncentrálni, hogy folyton elkalandoznak a gondolataim, hogy bevillannak érzések, mondatok, és aztán nehezen tudok együtt élni magammal, és akármennyire is meg akarok feledkezni gondolatokról, csak nem hagyja a hülye agyam
persze BDPhez csak jövő csütörtökön megyek legközelebb, remélem addigra már egy lépéssel messzebb leszek mindentől, és könnyebb lesz, én meg az érzéseim haha

a nyári dologgal se tudom, mi legyen, mert tök sok minden van itthon, amiről nem tudok/nem akarok lemaradni

hétfőn hannával voltunk, és a gólyában, ahol én még sose voltam, pedig elég közel van hozzánk (mondjuk még az aurórában se voltam, az még közelebb van :D), és nagyon meglepődtem, hogy milyen kis hangulatos hely, meg egy koncertet is megnéztünk, hát a csaj, aki harmonikázott és közben trombitán is játszott, elég menő volt :)) de amúgy nem is tudom, olyan andalító volt az egész, néha csak behunyt szemmel hagytam, hogy vigyen magával, mást nem is tudok róla mondani
volt amerikás találkozó is, végre találkoztam fanni tomójával, nem sokat, meg egészen sokan voltunk, és alapvetően elég klasszul sikerült 🙂

tegnap dórit búcsúztattuk sörfeszten, aztán meg a grundban, bár tegnap dolgozni nem voltam, mert elég szarul voltam, és inkább kivettem egy nap szabit, és csak este mentem, és akkor is csak két órára, de azért nem volt rossz

ma meg belfeszten szabó balázsra megyünk, hát remélem azért nem lesz rossz, holnap pihenést tervezek, vasárnap megyünk megint polányba füvet nyírni, meg gondoltam a kis bogyókának viszünk valami ajit, most volt kedden az ötödik szülinapja, annyira durva, hogy emlékszem, amikor írtam itt, hogy megszületett :DD meg apa azt ígérte, hogy beülünk megint valahova kajálni. kedden bruno mars P-vel (<3333), meg akkor megünnepeljük a szülinapját is, meg mondtam neki, hogy szerdára vettem ki szabit, úgyhogy végül ő is vett ki még egy napot, és akkor itt marad szerdára, és elvisz aquaworldözni, mert van a szép kártyáján elköltendő pénz 😀 azt nagyon-nagyon várom, csak az a baj, hogy akkor vennem kell egy fürdőruhát is, mert az nincs. 😀 ja egyébként szerdán délután voltam fodrásznál is, és besütötte a hajamat loknisra, és annyira király lett, hogy nagyon elszomorodtam, hogy én nem tudok ilyeneket, de anya meg gondolatolvasó, és küldött nekem apával hajcsavarókat, úgyhogy szerintem hétvégén majd kísérletezgetek azzal is egy kicsit. ja!! és a sminkelésben még mindig nem vagyok túl ügyes, de azért javulok, vagyis hát így jobban érzem magam, meg majd még pár cuccot veszek, és majd szép lassan jó lesz. szóval a patiból-lányt-csinálunk projekt is halad. szép lassan 😀

hát most asszem ennyi
ja és folyamatosan pinket hallgatok, hogy ez a nő mennyire zseniális még mindig, nem tudom megunni, pedig már mióta szeretem 😀

akkor mit csinál

egy elég mozgalmas hétvégén vagyok túl, szombaton nekiálltunk konyhát festeni, nos, hát ahogy csinálni szoktuk a dolgokat, szóval még nincs teljesen kész, csak úgy nagyjából :DD szép színe lett szerintem, a csöveket én festettem le sötétkékre, meg az egyik szekrényt levettük, úgyhogy még a másikat ki kéne pakolnom és átpakolni, csak délutánra már elment a kedvem a munkától, apa lement papához, én pedig végignéztem a sense8-at, és nagyon jó volt (L) kicsit szájbarágósak az üzenetek néha, de olyan jól esnek 😀

este elmentünk imax-be megnézni az új galaxis őrzőit, ami nem volt rossz, de szerintem eléggé semmi extra, 1-2 jó poén, klassz zenék, jól is nézett ki, szóval végülis megérte, egy csomó popcornt meg gumicukrot megettünk, meg vagy két liter kólát megittunk közben, úgyhogy aztán vagy háromig nem bírtam elaludni (marci meg ment még gergőékkel találkozni)

ámde vasárnap meg apával ketten elindultunk tesztelni az új kocsit, mentünk mamáékhoz, ahol – bár nem számítottak ránk – volt mamaleves, úgyhogy én boldog voltam, a tescoban vettem magamnak két likőrös poharat féláron, sőt, van tetőablak is a kocsin, és gondoltam gyepes meg polány közt majd felállok, és akkor ilyen filmes jelenet lesz, nagyon jó idő volt, a hangrendszer is elég király, úgyhogy mondtam, hogy tekerje fel maxra a hangerőt, a mi lenne jó-t, és csapassuk 😀 nos :DD körülbelül 30 másodpercig bírtam, pedig nem is mentünk olyan gyorsan, de kb. nem kaptam levegőt, és a hajam a számban volt végig, úgyhogy valójában inkább nyomi volt, de aztán nagyon nevettem magamon :DD beugrottunk ewáékhoz is egy órára, gyerekekkel fogócskáztunk, virágot ültettünk meg dinókat nézegettünk, ewával is dumcsiztunk kicsit, aztán hazafele meg agárdon megálltunk venni sült hekket, ami _nagyon_ finom volt, és akkora, hogy csak hétfő estére fogyott el (az ára is olyan volt), meg nem tudom, az egész nap ilyen feelgood érzés volt, letekert ablak, hangos zene, szép tájak, szóval király volt, csak a végére már nagyon zombi voltam a 4-5 órányi alvás miatt, úgyhogy hazaértünk, és kb 2-3 office rész után ki is dőltem így este nyolckor

hát nem sok minden látszik, meg kocsiból fotóztam főleg, de pl az utolsó képen épp vannak ilyen kis sárkányrepülősök vagy siklóernyősök vagy minek hívják ezt, én is szívesen lettem volna a helyükben 😀

holnap pr-vel találkozom és ikeázunk, de előtte még bemegyünk bernivel sminkeket venni (végül árkádos utalványt kértem a szülinapomra bent, mert erre kevésbé szívesen költök)

nemtom biztos lesznek még dolgok, csak nem tudom, mi, a legközelebbi dolog két hét múlva a bruno mars koncert!!! az biztos király lesz

meg soha többet nem panaszkodom semmit, mert még ha én döntésképtelen is vagyok, valahogy mindig úgy alakul az életem hogy aztán jó legyen, és ne kelljen semmiről lemondanom, vagy hát szóval hogy az legyen, amit szeretnék, erről majd akkor mesélek részletesebben, ha kialakul, hogy mi lesz, de nagyon izgatott vagyok, csak hogy tudjátok

na!!

ennyi

azt mondd meg, mi ne legyen

oké, maradjunk inkább a fruttik koncerteknél 😀
szóval múltkor a rájátszás után nagyon lelkes lettem, hogy akkor ipszi koncert meg park meg milyen jó lesz, ráadásul elég sokat hallgattam pár új számot, főleg a nincs másik élet meg a révbe ér, csak hát most túl sok pénzem nincs, de a héten a petőfin lehetett páros belépőt nyerni, és képzeljétek, szerdán nyertem, ötödiknek küldtem be az smst :)) vagyis hát technikailag berni, szóval neki lehetek hálás 😀 linával mentünk, és nagyon-nagyon vártam, előtte még balaffal voltunk, iszogattunk meg beszélgettünk, néha kiesek az emberi kapcsolataimból, aztán rájövök, hogy azért jó lenne visszaesni 😀
kezdetnek volt csaknekedkislány, tömény fűszagot éreztem, az énekes csávó nagyon mókás volt, de annyira nem éreztem a hangulatot
és nagyjából ennyit is tudnék mondani a koncertről, elkezdődött, és vártam, hogy jó legyen, és csak vártam, és vártam, és vége lett 😦 ami alapvetően nem is zoliék hibája, mert ők nagyon egyben vannak most és nagyon jól, de könyörgöm, ez a közönség… nagyon vénnek éreztem magam, mindenki idegesítő volt (de tényleg, lina is ezt mondta, nem én voltam túlérzékeny), pl ádi zongorázik most egy komplett dalt, és beletapsoltak, annyira gáz volt az egész, meg nemtom olyan számokra állnak neki pogózni meg lökdösődni… mint anno a dürerben, hát kb. ez is ilyen élmény volt 😀 (btw, ezek jutnak eszembe: próbáld fel, defi, teremtős, bogoz, öltöztetnéd megint, egy perccel tovább, városember, egypár, újra él, úgyis mindegy, ahogy elképzeltem, elsőre, papírsárkány, rubikernő, csönded vagyok, elszállt egy hajó, nincs másik élet, kislány város erdő, révbe ér, ül és vár) szóval azt beszéltük aztán, hogy még csak ki sem izzadtunk, és olyan kettősség-érzetet adott az egész, hogy a jó kis számokra emlékeztünk a régi jó ugrálós koncertjeinkre, de ez meg most már annyira nem az volt,  és jaj nemtom 😦 szóval szerintem maradok a rájátszás-beckzoliestek-titkoskoncertek vonalon 😀 amúgy a kedvenc pillanataim közt volt, amikor zaza énekelt (boldog szülinapot innen is!), meg amikor ádi zongorázott, és közben köré ültek, mint az oviban

aztán linával még sétáltunk meg beszélgettünk meg ittunk egy sört, és most itthon fetrengek, marci is van valahol, úgyhogy  szerintem sense8-et fogok nézni, már csak 4 rész van a második évadból, és nagyon jó

apa hazaköltözött, ez van még
gondolkoztam, hogy csökkentem a BPD-s alkalmakat, de… nem 😀
holnap meg konyhát festünk, halványlilát választottam

nem múlik el

tudjátok, néha elgondolkozom azon, hogy a vad fruttik iránti rajongásom még mennyi ideig tarthat ki, egyszer minden elmúlik 😀 vártam tegnap a koncertet nagyon, de nem voltam annyira rápörögve, mint amennyire szoktam, aztán persze ez abban a pillanatban elmúlt, amikor megjelentek a színpadon 😀

az érzéseim kifejezésére jelenleg leginkább szivecskés emoticonokkal lennék képes, második sorban voltunk, visszatért a narancssárga cipőfűző, akartam setlistet kérni, de a végén elfelejtettem, mondjuk amúgy is leírnám, hogy micsoda változatosságot jelentett, hogy a lehetek én is kb az ötödik szám volt, sárga zsiguli nem volt (pedig azzal konferálták fel őket 😦 :D) ráadásnak repülni roncsokat, nekem senkim, és másodpercek, amúgy meg még: nem hiszek, majom-majom, gabi, gyújtsd fel, hold, limonádé, kollázs, éjszaka, darabok, bálban, béke presszó, szemben a nappal, válaszok nélkül, mi lenne jó, embergép, goa, meg tudom milyen. marci megint nagyon sokat sztorizgatott, edda-hallgatási szokásokról, európa kiadóról, meg hogy a bálbant karácsonykor írta (az őszintén meglepett), meg a mi lenne jó születésének körülményei; gyuszkót szivatta, vagy kétszer lejött a gitárjának a tartója, meg egyszer rá is lépett valami gombra, amit aztán zoli csinált vissza. volt közönség-éneklés is, sok táncolás és ugrálás, mondjuk pont már a kordonnál voltam, és akkor néha azon ugráltam néha meg hátrébb a földön de ott nem volt sok hely, úgyhogy erre kicsit koncentrálnom kellett

ahh és a fények, a fények mindig, tudjuk, hogy mennyire jó technikájuk van, de egészen lenyűgöző minden egyes alkalommal, hogy mennyire össze van rakva az egész, a hülye telefonommal nem is tudok olyan képet csinálni, ami visszaadja, de azért you’ll get the idea

 

nem is tudok már mit mondani, csak túláradó szeretet van bennem, a koncert egy pontján felmerült bennem, hogy megköszönöm bpd-t, de végül elvetettem, mindennek eljön az ideje, majd egyszer

jönnek végtelen nyarak