tale as old as life

a lámpa fénye hol erősebben, hol halványabban lüktet lecsukott szemhéjamon keresztül, és próbálom elengedni magam, hogy üres legyen minden, ki tudjam zárni a földön átszivárgó dübörgést, a mulatós zenét, a villamos  remegteti az ablakokat, mindig tudom, mikor jön régi fajta, máshogy csúszik a sínen, mint az új kombínók. meg akarom fogni azt a fonalat, ami aztán végigvezet az érzéseimen. tegnap reggel sütött a nap, és eleget is aludtam, de ahogy anyunak írtam, már megint elöntött a szomorúság, és velem is maradt egész nap.

pedig nem akarom ezt érezni. nem akarom utálni a nagyszüleimet. vagy ezt a közömbösséget, és mélyről jövő sértettséget érezni. olyan jó lenne egy reklámfilmes nagyi a köténykével, a házi sütivel, aki tudja a barátaid nevét, meg együtt nevetgéltek a kis titkokon, amiket még anyunak se, nagyi a titkos háttér, amivel az ember kötődik egy olyan világba, amiben még nem is élt, és aztán túlmutat saját magán, és majd egyszer ő lesz a nagyi. vagyis a fejemben ez mindig ilyen álomszerű kép, aztán meg ott a valóság, ami ennél már sokkal csúnyább. és megvan a maszk, de aztán egyszer csak leesik, amikor elkezdi mondani, hogy futottál a bolond barátod után, tövig nyomja azt a kötőtűt, jó mélyre. a kötőtű tamponálja a vérzést, és azt hiszed, minden rendben, igazából nem is fáj, maszk vissza, de aztán másnap reggel szép lassan kihúzod, ahogy átéled megint és megint és megint, és tényleg fizikailag szúr egy picit a szíved, annyira fáj, elönt mindent a vér, hát igen, így húztam ki reggel. és aztán egész nap mondják, hogy mi a baj pati, jönnek a snassz válaszok, nincs semmi baj, csak nem jövök ki túl jól a nagyszüleimmel, nagyanyámnál voltam, és akkor aztán azon is gondolkozom, hogy de minek mentem, miért reménykedem mindig abban, hogy megértenek egy picit, hogy mi és ki vagyok én, ezért megyek ki, és aztán mindig csak bánt ez az egész, nem úgy rezegsz, ahogy szoktál, hát tényleg nem így szoktam rezegni, mégis miért hat rám ez ennyire.

gondolkozom, hogy lehetne tőle nézni. ahogy ül a karfás székben, a modern üvegajtós kandalló előtt, kicsit nehéz már mozogni, felállni, szúr a gerinc vagy a tüdő, az majd kiderül a CT-n, és nézi a két gyereket, akik felnőtteknek hiszik magukat, a fiúban mintha látná a saját gyerekét, amelyik olyan elbaszott lett, ő pedig tényleg nem érti, miért, hiszen mindent megtett, amit csak tenni lehetett, patrikám a jancsi mellett nem lehetett kibírni, és patrika ezt el is hiszi, mert ő sem bírná ki jancsi mellett. a lány meg… és akkor próbálom továbbvinni a fejemben ezt a gondolatmenetet, de megakadok, mert nem vagyok annyira jó emberekből, hogy el tudjam képzelni, mi van úgy igazán benne, mert sosem sikerült igazán beszélgetnünk, meg van az a pont, amikor felismered, hogy soha nem is fog ez igazán menni, hogy hiába magyarázol el dolgokat, nincs vevő fél, nincs közös nyelv, csak látszatra, és ugyanez van mindegyik generáció közt, ő meg a fia, a fia meg a fia lánya, ő meg az unokája, senki közt nincs semmilyen folyosó, ami átvezetne.
és csak lebegsz a saját fájdalmadban és nem akarod ezt érezni, de nem tudod, mit kellene tenni, és csak üvöltöznél vele, de azt is minek, igazából mégsem bántani akarod, csak értsd már meg a helyzetet amiben vagy és amit csináltál nagyi, csak egyszer mondd ki őszintén, hogy tudod, hogy mit tettél vele, velünk

ilyen volt a hétfő első 18 órája.

aztán felcsendül egy dallam, ami szintén visszarepít a gyerekkorba, de ez már nem a fájdalmas gyerekkor, ez a boldogság, már amennyire lehet ilyet, a varázslatok ideje, ültünk a moziban, és a karomon megint össze-visszaságban feszesen állnak a szőrszálak, és megint szúr valami bent, de ez már a jó fajta – nahát, mennyiféleképpen tud fájni az ember szíve – aztán meg olyan ritkán van, hogy valami ennyire őszinte lehet, hogy hiába tudod, hogy másnap nem fogsz tudni ébren maradni, mégsem akarod hogy vége legyen az estének, és akkor egy picit az is fáj, hogy még ha nem is akarod, akkor is távolodik és lazul egy kapocs, egy egészen picit, hogy olyan dolgokat nem tudok, amiket régen azonnal tudtam volna, most meg nem tudom, és aztán rájövök, hogy ez fordítva is igaz, de közben a nap végén mégis az számít, hogy ott ülünk a szivacson, félálomban, de ébren, azt se tudjuk igazán, hogy mit beszélünk, csak hogy fontos, hogy ezeket kimondjuk abban a pillanatban, és akkor visszakerül minden a helyére, hol is van a helye, az idő meg csak telik, 17 és 20 vagy 23 és 26, tulajdonképpen azóta ezt csináljuk

26

a héten pár rosszabb pillanatomban azt éreztem, hogy ez volt az utóbbi 6 év legrosszabb szülinapja, ami azért elég durva, és most már nem is így gondolom, de azért ez nem is az a felhőtlen szórakozás volt, mint amilyen a pati-hét általában szokott lenni. nagyon furcsa érzés, hogy már ennyi idős vagyok, főleg, hogy továbbra sem érzem magam felnőttnek, vagy bármi, mármint nem tudom, húsznak se érzem már magam, csak így… vagyok 😀 (meg szerdán bementem egy dohányboltba venni egy fantát, és személyit kértek. #nahát) szerdán elég fáradt voltam egész nap, délután BDPvel (mostantól így, ő a pszichológusom :D) töltöttem a szokásos óránkat, áttértünk apáról a pályaválasztásra, ami egyrészt nagyon-nagyon frusztráló volt, másrészt meg tetszett is, hogy le tudtam írni egy olyan képet, ami szimbolizálja az érzéseimet, és remélem, hogy aztán sikerül ezt majd jobban kibontani, és ténylegesen ki tudom majd találni, hogy mit kezdjek magammal, mert ez jelenleg egy elég nagy stresszforrás az életemben

este megnéztük a miért pont ő? c. james franco-s filmet a sugárban (moziünnep jee), és elképesztően szórakoztató volt (vagy lehet, hogy tényleg csak nagyon fáradt voltam, és minden vicces lett volna), de jól esett, csak egyedül azt sajnáltam, hogy szinkronosan néztük, szóval majd megnézem eredeti nyelven is valamikor

csütörtök este átmentünk balafékhoz, elég rossz kedvem volt, nem volt egyébként rossz, csak fáradt is voltam, meg mindenféle bajom volt, szóval majd legközelebb jobb lesz. 🙂 pénteken meg úgy volt, hogy moziba megyünk megint marci tesójáékkal, de aztán ez sem történt meg, úgyhogy bepótoltam a heti sorozataimat, és a héten minden egész jó volt, főleg a legion, a girls mellett az a másik aktuális kedvenc sorozatom, dan stevens és aubry plaza zseniálisak, meg hát most nem azért, de nézzétek ezeket!!

        

halljátok, és ez most kettő kivételével a legutolsó részből van, és körülbelül tele tudnám rakni az egész bejegyzést csak ilyen gifekkel, mert annyira ötletes és gyönyörű, hogy nem hiszem el

szombatra marci meglepit tervezett, elmentünk reggelizni (külön imádtam, hogy délután egyre értünk oda :D) a manga cowboyban voltunk, és volt tükörtojás, bacon, pirított vajas bagel, gyümölcslé meg kávé, utána pedig meglátogattuk a budai arborétumot, ami nem egy nagy szám, de tök jól szórakoztunk, mindenki itt készítette épp a tavaszi portfólióját 😀 jó volt kicsit kimozdulni, túl keveset randizunk, kényelmesebb itthon ülni. :/ de megbeszéltük, hogy majd igyekszünk gyakrabban csinálni ilyeneket. erről a napról is van egy instás összesítőm:

utána délutáni csendespihit tartottunk, úgy volt, hogy a föld órája alkalmából még kimegyünk a gellért hegyre, de aztán már nem volt kedvünk elindulni, úgyhogy pihentünk. este a lányokkal, mártival meg dórival (meg még két másik lánnyal) fél10re volt megbeszélve, háromnegyed lett belőle, először fröccsöztünk valami négyeshatosban, utána meg mentünk a gmk-ba alterzenés buliba. és milyen király volt!! mármint, egy olyan buli, ahol olyan zenék mennek, amiket magamtól itthon is hallgatok? yaay! alapvetően az ipszi volt az este témája (ott-létünk kb 2 és fél órája alatt volt felhő, mecseki sétányok, bogoz, pécsi tánctanár, városember, rubikernő), az egyik kedvenc pillanatom volt, amikor volt a bogozd ki, lányok ketten felmentek a színpadra, én mondom áh nem, azért nem voltam különösebben részeg, csak egy kicsit spicces, és a következő szám a nekem senkim sincsen volt, és jó jó ez A sláger, de így egymás után, szóval erre már muszáj volt felmenni, valahol mélyen az agyamban azért nevettem a -oldódnak a színpadon részeg vagyok nem is tudom mire jó ha jó ez az alkohol boldoggá tesz akkor az a kevés kis öröm is kihányva fekszik a kövön- dolgon, miközben a 150 ember közül mi hárman táncoltunk és énekeltünk a színpadon és nem kaptam levegőt és kicsit hányingerem volt :DD a vad fruttik felszabadít, szóval ezen kívül még volt például a bálban is, meg a goa, meg más kispál-quimby-kaukázus-hs7-parazol-péterfybori számok, szóval elég jól elvoltam 😀 egyébként eszembe jutott, hogy mennyire szeretem az ipszit, és nagyon furcsa, hogy mondjuk három éve el se tudtam volna képzelni, hogyha kijön új lemezük, hónapokig nem hallgatom meg, pedig… most ez volt. illetve most épp már hallgatom. tök fura, a vad fruttikkal most sem tudom ezt elképzelni, vajon velük is lesz ilyen? remélem nem 😀

ugye óraátállítás is volt, szóval hirtelen negyed4 lett, mentünk hazafele, viszonylag vidám voltam a sok jó zenétől, és akkor a blahán jött szembe két normálisnak tűnő srác, majd az egyik odaszólt a másiknak, hogy ezt figyeld, majd megpróbált rácsapni a fenekemre, ami nem sikerült mondjuk, csak a táskámat találta el, de annyira ideges lettem… mármint… mi?? miért?? miért gondolja egy csomó csávó, hogy ehhez joga van? vagy hogy ez menő? ettől vagy kemény férfi? hogy rá mersz ütni egy nő fenekére, aki megy éjszaka egyedül? hogy hatalmad van? fantasztikus, gratulálok, hülye seggfej.

:DD oké, ez eléggé elment rossz irányba, szóval a mekiben feltankoltam kajával, hazajöttem, dani ki is jött elém, pedig nem is kértem, aztán felébresztettem marcit, és megvacsoráztunk 😀 és ennyi 😀

ma fél3ra megyek balaffal találkozni, utána meg megyünk nagyihoz ki délután. holnap este jön át lina, szépség és a szörnyet nézünk meg ünneplünk, aztán a héten lesz a kiállítás, 30-án lesz amúgy minden jó program, de tényleg, lesz a PIMben ilyen harry potteres beszélgetés, és hát nem ugyanakkor van? 😦 meg utána éjszaka lesz a katonában ed is on is, mivel múltkor kimaradt, szerintem majd most meglesem 😀 pénteken meg megyek végre ewáékhoz, már írta, hogy vár a bekészített bor, meg táncolni fogok (? :D), szóval azt is várom 😀

hát most ennyi

te meg én

most azzal kezdeném, hogy nagyon-nagyon másnapos vagyok 😀 pedig eltelt másfél hét, és azért elég sok dologról kell írnom, már azt se tudom, mikről 😀 igazából ami múlt héten fontos pont volt, hogy szerdán még úgy volt, hogy vasárnap apa hazajön, így pár hétre/hónapra, illetve hogy anyunak azért fáj a válla fél éve, mert el van 2/3 részt szakadva a szalag, és majd meg kell műteni. szóval ezek közül egyik se volt túl jó hír, össze is ültünk hárman, hogy akkor ha apa hazajön, akkor most itt mi meg hogy legyen, aztán szerencsére szórakozott az autó, úgyhogy még nem jött, úgyhogy nyertünk egy kis haladékot 😀 szóval azért ezzel kapcsolatban volt miről beszélnem aztán a pszichológussal is, igazából mindenki azt kérdezgeti, hogy mit érzek, milyen változást, meg hogy miket javasol, de úgy különösebben semmit, csak beszélgetünk, feltesz elég sok kérdést, amikre én próbálok válaszolni, aztán ha ott nem megy, akkor még gondolkozom rajta sokat, és akkor így telik az idő, meg nem tudom, nem is úgy képzeltem el, hogy ez majd ilyen instant változás lesz, hanem majd szép lassan távolabb tudok lépni, vagy eltűnik a düh, vagy a szorongás, vagy nem is tudom

amúgy ilyen szempontból nagyon érdekelt, hogy hétfőn a bunkerrajzoló alatt mit fogok érezni, és képzeljétek, nem sírtam! ami mondjuk azért is lehet, mert nagyon felkészítettem magam rá, hogy ezt fájdalmas lesz nézni, de akkor is, jó érzés volt, hogy nem villantak be túl erősen saját emlékek, hanem az elejétől teljesen tudtam arra koncentrálni, ami a színpadon megy. a hangos vadfruttiktól még mindig libabőrös leszek, a darab még mindig klassz, épp vártam vikiékre a mosdónál, amikor ott kijött likómarci is, apropó, a darab oldala kirakott egy képet valakinek az instagramjáról, ahogy lefotózták marcit, ahogy nézi a darabot, és what.the.actual.fuck. vagy nemtom ez csak nekem nagyon.. magánszférába hatoló? 😀 nemtom mi a jó szó rá, de így megláttam, és oké, nagyon szeretjük marcit, a bennem lévő fangirl biztos örült volna, ha az előttem lévő sorban ül, és láthatom a reakcióit, de nem azért, hogy ezt aztán megosszam az egész világgal, hanem mert érdekel, hogy hogy érzi ettől magát,  de ettől függetlenül én egy ilyen darab előtt/közben/után még azt is parasztságnak érzem, hogy úgy odamegyek, hogy nem ismerem mondjuk ténylegesen, mert gyanítom, hogy ez az este nem erről szól 😀 nem hogy azt, hogy még fotózom is közben, aztán meg kirakom, hogy jaj de jó, láttuk a korlátra dőlve marcit, ahogy nézi a darabot. oké, úgy érzem, túl sok gondolatot szántam ennek, de nem értem az embereket sokszor 😀 ja!! a nekem senkim sincsenben teljesen azt hallottam, hogy azt éneklik, hogy fáj a fejem/a szívem túl nagy/és nem tudom, nem tudom hol van/ és hirtelen azt hittem, hogy hazugság az egész életem és rosszul tudom a nekem senkim sincsen dalszövegét :DD de szerencsére nem, és lehet, hogy a darabban is ‘vagy’-ot énekeltek, csak süket vagyok. micsoda izgalmak!  vikiéknek amúgy tetszett a darab, utána is még ittunk egy sört, az érdekes volt olyan szempontból, hogy három különböző generáció vagyunk, viki apával egyidős,  mariann 38, én meg ugye 26 lettem, nahát, pont 12 évek vannak köztünk 😀 ez még sose tűnt fel!  szóval mindenkinek mást hozott fel az egész, viki teljesen odáig volt a mászókákért meg az első felvonásban az úttörős dalokért, mariann előtte benyomott már 4 korsó sört, és neki az anyukájával kapcsolatos dolgok jöttek fel elég erősen, szóval… kemény este volt, de aztán mindannyian azt akartuk, hogy legyen június 16. ja mert akkor lesz a kövi koncert a parkban, meg is vettem a jegyeket, a fél cég jön, nagyon mókás 😀 mondjuk úgyis külön leszünk ott, de azért klassz 😀 meg lesz high tech, szeptemberben, arra is megvettem a jegyet. 😀 szülinapi ajándék magamnak 😀

a tényleges szülinapomhoz amúgy most nem sok kedvem volt, mármint marci hétvégén lement debrecenbe, ami nem volt baj, csak így nem nagyon volt kedvem semmihez, és itthon fetrengtem, ja, előtte péntek mondjuk jó volt, mert szombaton volt balaf szülinapja, és akkor előtte még átugrottam és odaadtam az ajándékát (ami egy zöld tea ültető készlet volt :D) és akkor beszélgettünk pár órát, it was nice catching up, aztán dobáltunk a tescoban a rosa parks alapítványnak zsetonokat, utána meg hétvégén gyakorlatilag feküdtem, és iron fistet néztem, ja igen, mert írtak a cégtől, hogy nem én vagyok álmaik embere, és akkor ez kissé letört, meg hogy akkor megint, most mit kezdjek magammal 😀 illetve vasárnap délután, amikor már nagyon unatkoztam, kicsit takarítottam is 😀 hétfőn egyébként dani bejött segíteni árut pakolni, kapott érte egy kis pénzt is, úgyhogy mondták is bent, hogy amíg nem találnak rendes raktárost, addig akkor ha van kedve, így bejárhatna, szerintem nem lenne hülyeség 😀

a tegnapi nap meg legalább napsütéses volt és kellemesen meleg, napközben mondjuk elég sokat szenvedtem, de aztán akkor koccintottunk rám, gondoltam jó, fél óra, max egy óra, aztán hirtelen este fél9 lett, és én meg eléggé részeg 😦 😀 amúgy maga az este nagyon klassz volt, meg megbeszéltük marcival is hogy hétvégén ünneplünk, csak aztán kiderült, hogy ő vett egy csomó nasit meg fagyit meg mindent, és akkor így kicsit rossz kedve volt, amit tökre megértek, és lelkiismeretfurdalásom is volt/van, este még túl ittas voltam, de nagyon kedvesen ápolt, majd valahogy kárpótlom. bent király volt egyébként, még terike néni is ivott velünk, és imádom, hogy most már berakhatok akármikor fruttikat is, mert majdnem mindenki szereti.

amúgy tök kedves üzeneteket kaptam a szülinapomra, mindenféle emberektől, volt, amin egészen meglepődtem, meg steph is írt, és mesélte, hogy megkapott egy munkát kint, úgyhogy megy vissza legalább másfél évre new yorkba, milyen menő már :DD

ma megyünk a miért pont ő?-re moziünnepre, holnap balafékkal ünneplünk, pénteken asszem a logant nézzük marci tesójáékkal, szombaton este koktélozás és ipszibuli, meg nagyihoz is lehet, hogy kimegyünk, vasárnap meg asszem festünk meg balaf-napozás lesz, és ilyesmik 😀

na jó szóval azért ez egy király hétnek tűnik

ja és pink jön szigetre, szóval kezdek megőrülni, hogy melyik koncertre menjek/ne menjek (linkin park, imagine dragons, foo fighters, green day …. ….. ez elég szemét dolog)

na sziasztok! 😀 ❤ -26évespatiout-

girls

szóval voltam az állásinterjún, ami klassz volt, de alapvetően még nem tudom, hogy mi lesz, most a napokban derül ki, hogy visszahívnak-e majd második körre. remélem. utána ági szólt délután, hogy lehet menni élményfestésre, ezeket már elég régóta nézegettem, és nagyon-nagyon ijesztő volt, főleg mert minden egyes ecsetvonásnál azt érzem, hogy a következő pillanatban valamit el fogok rontani, és csúnya lesz, nem tudom, megint mik ezek az elvárások, a végére tulajdonképpen egészen vállalható magányos cédrust festettem, és a végén, amikor már majdnem elengedtem ezeket a dolgokat, akkor egészen jól szórakoztam, csak nagyon fájt a karom. 😀

ennek kapcsán beszéltünk hannával, aztán így másnap akkor nemtom másfél-két év után találkoztunk is, és nyolc óra után hirtelen éjfél lett, és az is csak azért tűnt fel, mert már iszonyatosan fáradt voltam, de amúgy nagyon-nagyon jól esett beszélgetni így mindenről, így az életben a dolgokról (wow that’s really specific) és az egyszerre volt olyan érzés, mintha még mindig gimiben lennénk meg mintha felnőttek is lennénk, meg egyik szülőmnek sincsenek barátai gimiből igazából, de valahogy úgy van ez a dolog a fejemben, hogy nemtom tizenöt-húsz év múlva is simán ugyanígy összefutunk és ugyanígy a mindenről beszélgetünk és tök király lesz

szerdán nem történt semmi
csütörtökön meg volt LE alapképzés, ami először nagyon érdekesen indult, de aztán kicsit csalódás volt, részben az emberek miatt, meg kicsit kevesebb dolgot tudtam meg a három óra alatt, mint amennyit vártam volna, mármint értem a játékokat meg a csapatépítést, de közben a tényleges információ-mennyiség nagyjából egy A4es oldalon összefoglalható, és ez kicsit kevés volt

aztán valahol az utolsó fél órában elkezdett nagyon-nagyon fájni a hasam, de így minden lépésnél, és reggel meg is jött, de ebben az volt az ijesztő, hogy nem görcsölt a hasam, hanem így az egész hasam hasogatott, és tényleg nagyon-nagyon megijedtem, rázott a hideg, itt sírtam, aztán reggelre sem múlt el és még jobban sírtam (:D), aztán végül dani eljött velem a háziorvoshoz, aki azt mondta, hogy vírus, úgyhogy azóta így itthon fekszem, nem mentem ewáékhoz sem, nem sütöttem meg linának a szülinapi tortáját sem, ( :(((( ), akinek itt is nagyon boldog 23! szülinapot kívánok, vén vagy már te is ❤

viszont ezt a sok fekvést természetesen sorozatnézésre fordítottam, elkezdtem, és utol is értem a girlst, ami egy nagyon-nagyon furcsa és király sorozat, néha eléggé zavarba ejtő, nagyon őszinte, és az emberek sokszor nagyon seggfejek és idegesítőek de azért mégis lehet őket szeretni, meg ez a sok meztelenkedés, hát ez is nagyon jó volt, mármint ez hülyén hangzik, de annyira idegennek érzem sokszor a saját testemet és szégyellem, és akkor aztán itt van lena dunham és leszar mindent és annyira király, mármint én ettől még nagyon-nagyon messze vagyok mindenhogyan, de azért így arra gondolok, hogy talán legközelebb ilyen szituációban ez eszembe jut, és egy kicsit kevésbé szorongok emiatt. meg hát most még rengeteg dologról tudnék írni ennek kapcsán, igazi érzelmi hullámvasút volt, imádom az ilyen sorozatokat

ja, és vége lett a vámpírnaplóknak is, guilty pleasure meg minden, de kábé emlékszem, amikor ezt daráltam, még A.val együtt, meg joseph morgan, meg egy csomó zenét megszerettem belőle, és hát nyilvánvalóan a rajongóknak kedveztek a zárással, és nem ezt érdemelték volna, de azért szép és békés lezárása volt ez az egész sorozatnak, köszi az élményt

well reméljük hamar meggyógyulok, mert jövő hétre is sok tervem van
ja és holnap meg holnapután jelentik be a kövi pesti fruttik koncerteket
és holnaphoz egy hétre bunkerrajzoló a tháliában
megint
bizony
és mindjárt 26 leszek
huszonhat

csütörtök éjszaka tökre féltem, hogy meg fogok halni másnap reggelre, szóval aztán nagyon jó érzés volt felébredni

friends will be friends

most csak annyit, hogy holnapra behívtak állásinterjúra egy olyan helyre, ahova nagyon-nagyon szeretném, ha felvennének, nem szeretném beleélni magam, de amikor ezt a hirdetést megláttam, nagyon-nagyon izgatott lettem, angolul írtam életem első komolyan vett motivációs levelét, és egészen meglepő, hogy nem is annyira nehéz, ha tényleg szeretnéd, hogy felvegyenek. :DDD najó, mondjuk így is sokat szenvedtem rajta, hogy magabiztos, de azért kellően alázatos, ugyanakkor fiatalos legyen, de behívtak, szóval holnap nagyon jó first impression-t kell hoznom, mert rengetegen jelentkeztek. ha összejön, akkor majd még mesélek róla. 🙂

egyébként nagyon mozgalmas, szociális, érzelmi hullámvasutakban gazdag hetem volt, fanni búcsúpartija és biliárdozás, néhány dolog sosem változik, és ilyenkor pár napig mindig ki kell vernem a fejemből dolgokat, aztán zsanival szülinapot ünnepeltünk a rengetegben, ami tök jó volt, most reggel voltam pszichológusnál, egyébként nagyon szeretek járni, érdekes ezekről a dolgokról beszélgetni, és amúgy is tudjuk, mennyire szeretek magammal foglalkozni 😀 szóval ez így még külön király, aztán mentem a hídon át, fújt a szél, és zenét hallgattam, és az nagyon szép pillanat volt, péntek este meg itt voltak marci társaságából is páran, dé meg a barátnője meg még egy srác, meg átjöttek lináék is, mármint lina-márti-balaf, kellemes kis este volt, először ittam abszintot azóta, hogy P-vel ittam abszintot, még mindig szörnyű 😀 de volt egy ilyen rész, hogy hárman feküdtünk az ágyon mártival meg linával, így hajnali kettőkor rendeltünk egy naagy pizzát, nagyon éhesek voltunk, szóval ez ilyen lányparti hangulat volt, ez hiányzott már 😀 szombaton meg mentünk ki déékkel kajálni és olyan meleg volt, hogy egy pólóban és egy farmerdzsekiben melegem volt !! szóval már csak ettől vagy fél órát megállás nélkül mosolyogtam

továbbá vettem magamnak egy citromfa-ültető készletet, még nem ültettem el, remélhetőleg kikel és lesz citromfám, egyszer már volt egy mandarinfám, onnan jött az első rendes blogom neve ❤ :))

jövő héten lesz szerdán ilyen céges szülinapünneplős iszogatás-kajálás, hétvégén lemegyek ewáékhoz, mert már ezer éve nem voltam, és mindig kérdezgették, szóval most megyek, és majd ott csináljuk meg lina tortáját, amit majd vasárnap délután átviszek neki, mert lina vasárnap lesz 23 ❤ úristen hogy telik az idő, nekem is mindjárt szülinapom van, apropó, boldog márciust mindenkinek!

itt van két kép, egy szerda meg egy péntek

17160547_1449084801777796_1393875161_n 17122098_1450200561666220_2134139425_o

24k magic – cph

ez egy nagyon varázslatos kis hétvége volt, minden tökéletlenségével együtt is

pénteken elég rohanós volt minden, de a reptéren, amikor ültünk öcsivel és linával együtt, annyira, de annyira boldog voltam, hogy várunk a gépre, mindjárt megint repülünk, és ráadásul hárman közösen, well that’s a first, szóval lina ült ablak mellett én meg középen, aztán ahogy közeledtünk dánia felé, gyönyörű idő lett, napsütés, habfelhők, aztán érkezés előtt picivel már épp naplemente lett, tudom, a felhős képek elég snasszak, de hát ez van, deal with it

img_20170224_154707 img_20170224_162228 img_20170224_171805

leszálltunk, sikeresen vettünk 24 órás korlátlan jegyet, aztán mentünk a metróval, ami egészen odáig vitt, ahol PG várt minket, bár az elején kicsit aggódtam, mert nem ment át az sms, amit írtam neki, és akkor féltem, hogy hogy találjuk meg, de szerencsére ott várt ránk. 🙂 a koli elég közel volt a metrómegállóhoz, szóval lepakoltunk, és indultunk is, hogy valami jazz-es élőzenét hallgassunk így négyesben. persze a helyet nem találtuk meg először, aztán meg kiderült, hogy zárva van, így végül random betévedtünk egy helyre, ahova vitt minket a lábunk, a Den Glade Gris-be, ami boldog malacokat jelent, és tényleg, a fal tele volt malacokat ábrázoló festményekkel 😀

koppenhága amúgy nagyon drága, itt 28-35 közt voltak az olcsó sörök, ami kb 1100 – 1500 Ft körül van, szóval magyar fizetésből kicsit nehéz berúgni. 😀 ettől függetlenül amúgy nagyjából sikerült, négyesben jól eldumálgattunk, PG elméletei és fejtegetései hiányoztak, még táborban is úgy szerettem őket, nem is feltétlenül azt, amit mond, hanem amilyen meggyőződéssel és lelkesedéssel teszi mindezt, meg a nevetése :DD hamarosan megérkezett három kint élő, magyar barátja is, meg közben daninak a mellényét le kellett adnia, mint kabát, ami elég gáz volt, de közben meg aztán mellettünk elkezdték a színpadot berendezni, mikrofon, székek, és nahát, kiderült, hogy egy kedves kis dán cover band fog játszani este 😀 elég lelkesek voltunk, a koncert meg hajnali egyig tartott, és eközben
1.) megkérdezték, hogy honnan jöttünk, majd mikor mondtuk, hogy Mo., elkezdték Mozart török indulóját játszani gitáron, ami nem jött be, de azért thanks for trying
2.) elég sokat beszéltek dánul, sok fiatal volt ott, és valakinek a szülinapja is, akkor nagyon olyan érzés volt, hogy ez most nem turistáskodás, hanem megtapasztaljuk a dán fiatal létet
3.) elég király számokat játszottak egyébként, sok régit, mondjuk én sláger rádión nőttem fel, hogy bryan adams, ricky martin meg ilyenek megy kívülről, de volt pl. clapton is, aminek nagyon örültem, mert pont előtte gondolkoztam, hogy na az illene ehhez az estéhez, és akkor elkezdték a change the world-öt játszani. :)) de voltak maibb számok is, mint mondjuk a somebody that i used to know. egy oasis lehetett volna még 😀
a koncert után meg jött dj, aki szintén elég jó számokat nyomott, a nagyját ismertük, bruno mars meg justin timberlake meg the weeknd, tipikus parti-számok, de nagyon jól esett ott táncolgatni, nem is tudom, mikor voltam utoljára bulizni, ami nem koncert volt. hajnali három körül értünk haza (koppenhágában éjszaka is jár a metró!!!), aztán készültünk is a második napra

szombat reggel verőfényes napsütésre ébredtünk, mondjuk nem volt túl meleg, de hát kit érdekel, városnézés 😀 szóval el is indultunk a church of savior felé, közben vettünk seven eleven-es bagelt, ami aztán nagyon szar volt, a church of savior csigalépcsője fizetősnek tűnt, és sokan álltak sorba, cserébe viszont egy fúvós zenekar tartott ott minikoncertet, az nagyon erőteljes pillanat volt. én mondjuk itt már kicsit szét voltam fagyva, úgyhogy le is ültünk a szomszédos kis kávézóba/cukrászdába, hogy elinduljunk aztán a nagy városnézésre

christiania egy hippinegyed, sok street artos cuccal, fűvel, meg nyugalommal, mondjuk eléggé lepukkant hangulat volt, de közben meg király is, nem hiszem, hogy tudnék egy ilyen helyen lakni, de ott körbesétálni határozottan érdekes élmény volt
onnan átmentünk a papírszigetre is, írtunk kívánságot a fákra, aztán bementünk a kajáldákhoz is, mondjuk venni nem vettünk semmit mi, csak lina egy dán almáspitét, ami elég finom volt
ezután következett nyhavn a kötelező képekkel, a színes kis házak meg a kikötő, itt is elég borús idő volt már, ami aztán csak egyre romlott, de azért minden nagyon tetszett
utána random boltokba mentünk, faraos cigarer, ami egy kockabolt(wow,lol,lotr,starwars, stb), bementünk egy cd/vinyl/könyvesboltba is, ahol ők ketten vettek cdt, mentünk lego-boltba, disney-boltba, meg egyéb random kis helyekre, az elég király volt, csak a végére már eléggé fáztam, meg fájt a torkom és nyűgös voltam, úgyhogy nagyon vártam, hogy kicsit pihenjünk úgy hat óra sétálás után

img_20170225_121905 img_20170225_122229 img_20170225_125112 img_20170225_130152 img_20170225_132631 17036023_10210160305657382_1336352284_o img_20170225_135549

otthon pihentünk vagy egy három órát, és bár szakadt az eső, szombat este nem ülhetünk egy koliszobában (PG elment moziba a barátaival), szóval elindultunk. itt jött az első akadály, mert a 24 órás jegyünk már lejárt, és az automatában lehetett venni, de természetesen vagy érmével, vagy kártyával, és természetesen nekünk csak papírpénzünk volt! de az időjárással és mindennel ellenkezve elindultunk a belváros felé, hogy találjunk egy klassz kocsmát/bulit, ahol ihatunk, és aztán ahol felválthatjuk a pénzünket, hogy tudjunk venni tömegközlekedésre jegyet

és amúgy aztán ez az este valahol legalább majdnem annyira tetszett, mint az előző, mert annyira nyomi volt, hogy már röhejes volt. daninak beázott a cipője, az összes hely, amit találtunk, tele vagy, az utcák üresek voltak, és csak mentünk az esőben, egyszer volt, hogy egy helyre be akartunk menni, és az ajtó így szép lassan magától elkezdett becsukódni, és kb így éreztük magunkat mindennel kapcsolatban aznap este, az élet nem akarta, hogy valami jót találjunk 😀 tíz körül legyőzötten betértünk egy burger kingbe, felhívtuk PGt, aki – mint kiderült – ismerősökhöz ment, és nem tartózkodott koppenhága területén, így hát megtörve hazakullogtunk 😀 ott még úgy volt, hogy filmezünk, de végül csak dani nézett filmet, lina nemtom mit csinált, én meg elaludtam 😀 2 körül megjött pg, akkor felébredtem, még dumáltunk kicsit, meg kimentünk a koli iszonyatosan menő konyhájába teát főzni, ahol találkoztunk két ott lakó sráccal, ami klassz élmény volt, és akkor meg lett beszélve, hogy vasárnap majd közösen főzöcskézünk

16990943_10210160324657857_2078336399_o egy kép többet mond minden szónál :DD

vasárnap reggel már nem voltam túl jól, de jöttek pg ismerősei ismét, akik elvittek minket egy helyre dán reggelizni, kipróbáltuk a Smørrebrød-ot, ami gyakorlatilag egy sima szendvics, csak nincs teteje, és a dánok erre nagyon büszkék :DD persze amúgy finom volt, ilyen magos kenyéren voltak feltétek, én egy halasat és egy tojásos-baconöset ettem, fotó sajnos nincs 😀

utána PG és ismerősei visszatértek a koliba, mi pedig elindultunk, hogy még megnézzünk dolgokat, de annyira nem éreztem a kedvet, mármint nagyon szürke volt minden, és nem különösebben éreztem, hogy a dolgok, amiket meg akarunk nézni, érdekelnek abban a pillanatban, de azért klassz volt, láttunk a királyi palotánál őrségváltást, bementünk hatmillió szuvenír-boltba, hogy találjak egy mágnest, voltunk egy három emeletes tigerben, “napfényben” is megnéztük az előző este burger kingjét, kívülről elsétáltunk a tivoli mellett, felmentünk egy pláza tetejére, ahol volt terasz, ami persze le volt zárva, ettünk kiskocsiból árult hot-dogot, szóval igazából semmi extra, de azért végülis jól éreztem magam 😀

img_20170226_113844img_20170226_115649 img_20170226_135418 img_20170226_141618 img_20170226_142618  

háromra beszéltük meg, hogy megyünk a bastard cafe-hoz, ami meg ilyen társasjátékozós hely, ott csatlakozott pg is,
és akkor vagy két órát játszottunk, az egyik a spyfall volt, a másik meg valami the citadels, aminek túl hosszú lenne leírni a szabályait, de érdekes volt, csak nem éreztem, hogy lenne hozzá agyam, de majd legközelebb 😀 ittunk mellé mályvacukros forrócsokit is, és nagyon tetszett az egész hangulat
utána már mentünk vissza a koliba öt körül, a boltban vettünk némi darált húst, és csináltunk a menő konyhában spagettit is, hét körül vacsoráztunk, aztán fél8kor pedig el is indultunk a reptérre, és akkor hát ennyi volt koppenhága 😦 nagyon-nagyon nem volt kedvünk elindulni, én szívem szerint ott ültem volna még abban a konyhában, ettem volna a tésztát és boroztam volna, de hát az élet nem ilyen, szóval már repültünk is vissza, a hazautat nagyjából végigaludtam, utána lináék hazahoztak, és snitt, vége

img_20170226_145528 img_20170226_153624 img_20170226_153853 img_20170226_170210 img_20170226_190056 img_20170226_211206_828

szóval egyrészt nagyon-nagyon jó érzés volt linával és danival menni, mert velük azt is megengedhetem magamnak, hogy nyűgös legyek, és az örömömet is sokkal jobban ki tudom mutatni, meg nagyjából szerintem ismerjük egymás összes kis rezzenését minden esetben (legyen szó jó vagy idegesítő dolgokról), ami nagyon király 😀 szóval alig várom, hogy megint így elmenjünk hármasban valahova, remélem sikerül összehozni

és akkor vissza az életbe, lesznek állásinterjúim, nemfannibúcsúztató amerikás tali, LE-alapképzés, szóval asszem nem fogok unatkozni, ja és MINDJÁRT TAVASZ IMÁDOM A TAVASZT

köszipusziszeretlektiteketsziasztok ❤

i don’t need dollar bills to have fun tonight

csoda izgi dolgok vannak, de legyen valamiféle időrend, szombaton a képzés hasonlóan klassz volt, bár szerintem valamilyen rossz lábbal keltem, mert egész nap elég nyomottul éreztem magam, volt ilyen állásinterjús szituációs gyakorlat is, aminél azt éreztem, hogy lefagy az agyam és ha beszélnem kell emberek előtt, akkor sírni fogok 😀 szóval nem beszéltem. eljátszottunk egy mesét is, ami sok szempontból érdekes volt, legjobban az ragadt meg, hogy a mese másik értelmezése szerint a három testvér mind ugyanaz az ember, a próbálkozások, sosem gondoltam még így a mesékre, majd ha legközelebb megyek ewáékhoz (jaj de mikor, úgy szeretnék, de sűrű az élet), majd így is megfigyelem 😀

este volt mártinál ez a kajálós dolog, mutatott egy csomó képet és videót kínáról, el tudom képzelni, hogy milyen hazajönni a kis bubiból, ahol együtt laksz és lélegzel ezekkel az emberekkel, és csak felsétálsz kávézni, meg bulik, meg aztán tök jó volt nézni az utazásukról is képet, ahogy ülnek egy platón, meg a függőágy, meg benjamin kormányozza a hajót, a kaják is finomak voltak egyébként de márti mindent olyan csípősre csinált, hogy gyakorlatilag semminek nem éreztem az ízét, csak hogy kiégett a szám :DD ott voltunk vagy kettőig, elég chill volt, fetrengtünk, lelkiztünk, választósat játszottunk, szeretem az ilyen semmi extra de kellemes estéket (volt egy ilyen választós kérdés, hogy reggel vagy este szeretsz inkább fürdeni, és  mindenki estét mondott, de én most bevallom nektek őszintén, hogy reggel sokkal jobban szeretek, ez van, húsz percig még ébredezek a víz alatt azt, aztán meg jó érzés frissen kezdeni a napot)

vasárnap elég zombi voltam, aztán az történt, hogy felhívtak az előző munkahelyről, hogy amíg nem találok új helyet, nem akarok-e visszamenni, bármikor mehetek interjúkra meg ilyesmi, meg a pénz is még kicsit több is, mint eddig, szóval végülis úgy döntöttem, hogy okés, veszteni ezzel nem sok mindent tudok, úgyhogy kedd óta megint dolgozom, így, hogy nincs annyi időm semmittevésre, így kellemesebb

hétfőn lina átjött délután, ami tök jó volt, mert ezer éve nem csináltunk ilyet, főleg fetrengtünk és beszélgettünk, de az jól esett a kis lelkemnek

kedden délután danival elmentünk az elte karrierközpont hogyan tovább? c. előadássorozatának egy részére, ami igazából nem is tudom, miről szólt, főleg a célokról és a tartalmas életről, hogy egyáltalán mi a különbség egy cél és egy vágy közt, 100 cél, meg a három napos évértékelős dolog, meg hogy írd meg a végrendeleted, mert ez egy különleges perspektívát ad annak, hogy mely tárgyadhoz hogy állsz, na mindegy, szóval kicsit közhelyes volt sok szempontból, meg csomó mindent láthatatlan egyetemmel már lefedtünk, de egyrészt nem tudom, mit vártam egy 70 perces előadástól, másrészt meg tényleg nem volt rossz

szerdán pszichológus, az apához fűződő kapcsolatomat boncolgatjuk, ami nagyon érdekes. sok dolgot így tudok, csak nem tudatosan, és kell az, hogy valaki kimondja. én is mindig érzem a kettősséget, de amikor ezekre egészen konkrétan rámutat, az teljesen más, mint ahogy bennem össze-vissza kavarognak ezek az érzések.

utána marcival meg öccsel elmentünk a pesti flippermúzeumba, ami elég érdekes volt, de krakkóban valahogy jobbnak tűnt, elvoltunk itt is mondjuk elég jól, a kedvencem nem is egy flipper volt, hanem egy régi lövöldözős játékgép, mármint amikor mennek a kis táblácskák, és konkrétan golyóval le kell őket lőni, egész ügyes voltam, szívesen megtanulnék lőni egyébként

16880395_1442101399142803_1964751793_o
ez egy páros flippergép, egymás ellen játszotok, ha átlövöd az ellenfél oldalára és ő leejti a golyót, akkor az gólnak számít, elég mókás

de 9 körül már jöttünk haza, mert mindenki nagyon álmos volt

egyébként kicsit beköszöntött a tavasz, 10-12 fok van, és ezt nagyon imádom, folyton mosolyognom kell tőle

holnap meg irány koppenhága, már teljesen random dolgokat összevásároltam, meg egy csomó túrórudit pg-nek, most épp egy listát kéne összeraknom, hogy mi az, amit feltétlenül szeretnék látni, de igazából eléggé ilyen play it by ear érzésem van, random kis utcák, lina tigerbe akar menni, nyhavn-t biztos megnézzük, meg christiania-t, meg a papírgyáros streetfood fellegvárat, meg én a round towert is szeretném, meg van valami church of the savior, ahol csigalépcső megy fel kívül, majd meglátjuk, nyitva lesz-e, de klasszul néz ki, i can’t wait to be there

szóval majd egyszer (hétfőn? kedden?) jelentkezem!!

a város kirakat

megint képzés van ugye, még csak az első nap ment le, és alapvetően majd egybe szeretnék írni erről az egész élményről, de közben meg olyan nehéz nem írni addig is, mert most így minden összekapcsolódik mindennel

szerdán mentem a harmadik, értékelő alkalomra, amit eléggé vártam, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy egy ember, aki életében kb. összesen 90 + x percet látott eddig belőlem, azok alapján, amit és ahogy elmeséltem, mit von le

és akkor odafele már a metrón ezeken a dolgokon gondolkoztam, meg persze hogy mi az, amit még mondanék, ha egyedül vagyok, mindig sok dolgot mondanék, aztán mindent elfelejtek

és közben ment a fülemben sia, i’m free to be the greatest i’m alive, egyrészt mindig eszembe jut az orlandoi lövöldözés, másrészt  meg csak úgy összeszorult megint a torkom, éreztem, hogy megint könnyeznék, múltkor kérdezte, hogy mit érzek ilyenkor, és fogalmam sincs, úgyhogy próbáltam arra gondolni, hogy na most mit érzek, de nem sikerült meghatároznom, csak hogy mindjárt elkezdek zokogni

ezt az utcán még vissza tudtam fojtani, de aztán ahogy leültem, és elkezdtem mondani, hogy nem vagyok túl jól, már tudtam, hogy ez nem fog menni, és annyira hülyén éreztem magam, hogy ott ülök és bőgök és azt sem tudom, hogy mi bajom

szóval egy tíz-tizenöt perc alatt már abba is tudtam hagyni, meg úgy megnyugodtam, aztán átbeszéltük, hogy milyen opciók vannak, miken tudunk dolgozni – amúgy nagyjából azt vontam le a szavaiból, hogy leginkább azt látja rajtam, hogy noha intellektuálisan megértek egy csomó dolgot, hogy mi miért van meg hogy alakult, a dolgok érzelmi megértése/elfogadása nincs meg, és hogy akkor ezen tudunk dolgozni, meg az apával való kapcsolatom feltérképezésén, meg hogy miért állítok sokszor saját magamnak mindenféle külső kényszer nélkül irreálisan magas elvárásokat, amiket aztán úgy érzem, hogy nem tudom megugrani, és akkor hagyom a fenébe (ld. site coordinator, végül még nem jelentkeztem 😦 ), meg mondta, hogy a pályaválasztásomról is beszélgethetünk, meg hogy milyen munkát kéne csinálnom, szóval az alkalom végére már, ha nem is jókedvű voltam, de könnyebb volt lélegezni

próbálok ilyen dolgokat csinálni, amik kikapcsolnak, és elengednek, például elkezdtem egy vázlatfüzetbe ceruzával rajzolgatni, hát szerintem ez kb. általános iskola első osztályának szintjén állt meg, aztán a végén már csak satíroztam egy nagy foltot, de jól esett (főleg tegnap este, bernivel meg dórival ittunk, kicsit berúgtam, és utána régi pink-számokat hallgattam, és poharakat rajzoltam, és közben arra gondoltam, hogy kéne egy színező inkább :D)

a képzésről amúgy meg majd holnap, viszont megint néztünk ted-et, mindig megállapítom, hogy többet kéne néznem, de aztán sose nézek többet, de azért tessék, ezt nektek


na hát ez alatt is majdnem elsírtam magam, i’m not supposed to be here, de nagyon érdekes volt, hétfőn két állásinterjúm is lesz, majd kipróbálom, hogy a két percig hatalmi pózban állás mennyire segít 😀 meg közben nagyon sokat gondolkozom ezen is, hogy mi lenne az álommunka, ehhez voltak érdekes gyakorlatok, ami picit segített, szóval most a következő lépés az kellene hogy legyen, hogy írok mindenféle leveleket, hogy szeretnék ebben részt venni, és hogyan lehet ilyesmit csinálni

szóval most egy utazáson veszek részt saját magammal

holnap este mártinál lesz eurázsiai zabafeszt
jövő héten ilyenkor meg már koppenhágában leszünk pg-nél
legyen már tavasz, utálom a hideget

miatta

ez most annyira tetszik, hogy ide is berakom, mert király szövege van, és a zene sem rossz, grat ed is on, lehet hogy meg kéne néznem egy koncertet az új felállással is, hogy mit fejlődtek az utóbbi másfél évben

az életem most nem túl izgalmas, cserébe csinálok ilyen szokatlan dolgokat, mint főzés és takarítás
éskétéjszakaótabellamyvalálmodom:DD